Összefoglaló 2010

Olyan sok minden történt  velem/ velünk ebben az évben. Teljesen át kellett olvasnom a blogot, hogy minden  alkalomra pontosan vissza tudjak emlékezni.

Tavaly Karácsonykor nagy-nagy izgalommal vártam, hogy jól sikerül-e a fedezetetés?! Persze minden rendben ment, és a januárt, februárt átizgulva vártuk a nagy napot. Február 27.-én este fél 7-kor megcsörrent a telefon, és elhangzott az a mondat, ami az én,  és a Tóth  Andi életét  is örökre megváltoztatta. Így szólt az üzenet: "...Megszületett a kiskutyád, és a Tóth Andié is...." -mondta hihetetlen boldogan a telefonba Ili. (Tudni kell, hogy akkor még nem tudhattuk melyk kiskutyát választjuk, ezt a színre értettük, mert én feketét szerettem volna, Andi pedíg krém színűt)

Onnantól kezdve skype-on folyamatos kapcsolatban voltam Andival, és éjfélig  közösen izgultuk végig a 11 kiskutya megérkezését! Közben folyamatosan kaptam a képeket, amit küldtem szét a leendő gazdiknak, és a kicsik másik nagyijának Németországba.  Ezek után nagyon felgyorsultak az események. Minden nap kaptuk a sok-sok fotót, beszámolókat, és pikk-pakk eltelt 3 hónap. Én már 1 hónapos kora előtt tudtam kit válasszak, és ez akkor sem változott meg, amikor először találkoztunk előben, mert tudni kell, hogy Azizkám először nagyívben..... mondjuk úgy tett rám, míg testvére Magic Star folyton ott ugrált körülöttem, de tudtam az első megérzésemre hallgassak. Aztán Zazi is szimpatizálni kezdett velem, és elaludt az ölemben.

Nemsokkal a látogatás után, május 3.-án végre hazahoztuk Azizt. Onnantól kezdve pláne felpörögtek az események. Sokat bohóckodtunk, játszottunk, nagyon vidám kis fickó volt, és ezt  a tulajdonságát mai napíg megőrizte! Még májusban a hónap végén beneveztem első kiállítására, ahol nagyon ígéretes eredmény ért el. A kiállításokon ügyes. Sokat kell még gyakorolnunk, de azt gondolom, nagyon jó úton haladunk, és sikeresek leszünk. Minden eredményére büszke vagyok, de azt hiszem legszebb emlékünk a Gödöllői Agár Klubkiállítás, ahol  BABY BEST IN SHOW lett. Nemcsak  én örültem, nagyon jól esett, hogy a barátaim, és a családom ott drukkolnak a ring szélén, majd mikor kideült, hogy mi lettünk az elsők olyan  boldogan kiáltottak fel! Tényleg nagy - nagyon jól esett!

Teltek a hónapok,  Zazi nőtt mint a gomba, és szerencsére a szőre is olyan szépen nő, mint én azt szeretném. A kezdeti fürdetési  nehézségek után mára önként ugrik be a kádba, - na nem élvezi, -de szó nélkül állja végig azt a 2-2,5 órát, amíg tart a kozmetika. Annyi minden történ,  mindre nem is akarok kitérni, hisz már mindent megírtam egyszer, de jó így visszagondolni, és nosztalgiázni milyen is volt kicsinek.

Igen, kicsinek mert ma már 10 hónapos elmúlt, és a pici kutyuska felnőtt. Kamaszkorban van, aki néha próbálgatja a határait, vagy inkább az enyémet?! :)

Sokan azt kérdezték anno, hogy jó ötlet-e 3 hetesen már kiválasztani a kiskutyát, nem kellene-e megvárni míg picit idősödik, és  jobban kijönnek a fajtajellegek. Nem kellett. Tökéletes választás volt, és nagyon elégedet vagyok vele, mert számomra, és a családunk számára csodaszép, és ő a kisbaba, aki mindíg elsőbbséget élvez :D!

Minden kedves Barátunknak, és Olvasónak Boldog Új Évet kívánunk!

Nagy lendülettel kezdünk neki a következő évi kiállítási szezonnak, hisz mostmár minden kiállításnaktétje van. Reményeim szerint sok kiállításra el fogunk tudunk jutni. Két fő célunk van a következő évre, remélem  mindkettőt sikerül elérnünk!

Telelünk

Elmúltak az Ünnepek és szinte megállás nélkül esik a hó Karácsony másnapja óta. Most is esik, mi több pustol. Épp, hogy leseperjük a járdákról, máris kezdhetnénk előről. Nem mondom, hogy minden este elseperjük, de ha igen akkor Aziz is kint van velünk. Ilyenkor este szinte megőrül. Rohangál a kertben mint 1 őrült, és olyanokat szökell, mint egy kecske, napközben is ilyen, de este talán tripla energia van benne, pedíg a sétán már az esti sétán is túlvagyunk, mégsem fárad. Sokszor az jut eszembe, nem-e egy gida van az udvarban, mert páros lábbal szökellve ugrál át a bejárón. :) Mikor megunjuk, hogy a havat újra és újra elseperjük, meg át is fagytunk elindulunk be a jó meleg házba. Iletve indulnánk, mert nem mindenkinek akaródzik bemenni! Azizt mindenféle csellel kell rávenni, hogy bejöjjön a melegbe. Az, hogy legalább 20 percig "kergetem" szinte kihagyhatatlan. Ennek is megvannak a szépségei! :) Érdekes, amint beér, rögtön beájul az ágyába, de ha én nem hozom be, akkor még mindíg kint ugrabugrálna.
Ma készült képek:

Már Karácsony!

Mi már ma feldíszítettük a Karácsonyfánkat. A fa ékesítése után Aziz ünnep előtti kozmetikázása volt a soron, hisz holnap érkezik a családm szépnek kell lenni. Mint mindíg most is szépen végigállta a dolgot, -szerencsére 1,5 óra alatt megvagyunk a kozmetikával, mert ketten két hajszárítóval szárítjuk Azizt- hugommal.
Nem maradhatott el a szokásos fotózás sem, hisz  3 nap múlva, 27.-én már 10 hónapos lesz a fiú. Hihetetlen módon fejlődik napról napra...

A karácsonyfánál is fényképeztünk párat, sajnos a fény nem volt a legjobb, így néhány kép színesben élvezhetetlen, de fekete-fehéren már nem is olyan rossz.

Mióta bejöttek a nagy hidegek a család másik kis kedvence is csupa kényeztetésben részesül. Mivel Azizzal nem sikerült összeszokniuk, akármennyire is szerettük volna, így Aziz szobájába nem tud bemenni melegedni, pedíg a fűtés miatt  ott is nagyon kellemes meleg van. Sőtt a legjobb lett volna, ha együtt alszanak, és melegítik egymást, de  ez nem jött össze. Szóval azóta Macika is bent van a házban, és egész nap a radiátor alatt alszik az Aziztól örökölt kiskosárban.

Havas hétvége

Tegnap szinte egész nap esett a hó. Egy újabb jó alkalom volt, hogy Aziz a kertben játszon. Nagyon élvezi a havat, a telet. Leírni szinte lehetetlen azt az örömöt, amit akkor érez, ha rohangálhat a kertben, ezért inkább beszéljenek a képek!

Pózolás a kamerának...

Ott a cica??

Talán a kert végében van!

Nincs itt, de csudajó a hóban ugrálni...

A cica ugyan nincs itt, de itt vannak a szomszéd kutyusok...

 DE!! A kép ne tévesszen meg senkit!! Ezek a 3-3,5 hónapos boxer kiskutyák nagyon vadak, agresszívak. Azizra folyton morognak, vicsorognak, és a kerítésen keresztül is támadnak, ő meg csak csóvál nekik, azt hiszi játszani szeretnének vele. A szocializáció teljes hiánya áll fent. Sétálni még egyszer sem voltak talán, de az biztos, hogy más kutyával nem kerültek kapcsolatba még.. szomorú, mert  ha kicsinek ilyenek,  milyenek lesznek nagynak??
Persze  ez minket nem érdekel, mert mi még mindíg  tündériek vagyunk, és mindennel játszunk, még a havat seprő emberben is csak a játszótársat látjuk...

Végezetül már most szeretnék minden kedves barátomnak BOLDOG KARÁCSONYT kívánni a következő képpel!





Az első hó!

Már többször is szállingózott hó a hónapban, de sosem maradt meg. Azonban ma délután a meteorológia által beígért kiadós hó ideért, és szépen beborította a tájat. Sajnos már sötét volt, mire hazaértem a munkahelyről, de rögtön beöltöztünk, és irány a hóba játszani. Nagyon élvezte a kis bohócom, ugrált, rohangált, el akarta kapni a szálló pelyheket a levegőben. Amit a legjobban élvezett, az az volt, hogy a fejét be tudja fúrni a hóba!

Boldog Mikulást!

Minden olvasómnak Boldog Mikulást kívánunk a Télapó segédjével! Sok kis Mikit, és semmi virgácsot!!!

Derby 2010

Már nagyon régen vártam ezt a napot! Azonban több esemény is összejött, így még tegnap koraeste is úgy nézett ki a dolog, nem tudok felmenni Budapestre.
De megoldódott minden, így ma végre találkozhattam a barátokkal és a kutyusokkal. "Ezer éve" láttam őket, és hihetetlen szép minden tesó. Már mindenki nagyfiús és nagylányos. Szépen letrimmelve mindenki. Nemcsoda, tegnap betölötték a 9 hónapos kort, és már fiatal osztályban indulhattak. Ennek az osztálynak már tétje is van. A 3 kiállításon megszerzett 3 HPJ eredménnyel a kutya Hungária Junior Champion címet szerez.
Épp időben érkeztem, mert akkor kezdték a bírálatot mikor odaértem. Sok afgán volt
Nagyon jól éreztem magam, végre találkoztam a többiekkel. Egyvalami azonban hiányzott. Inkább valaki. Aziz volt az. Őt itthon kellett hagynom, mert vonattal utaztam fel Budapestre, és többször is át kellett szálnom, Ic-re egyébként sem vihettem volna fel...
Sebaj, tavasszal összehozunk egy újabb nagyszabású találkozót, ahol remélhetőleg mind a 9 Magyarországon élő tesó ott lesz!
Azért most elég unalmas hónapok jönnek, semmi kiállítás. A következő szezon csak áprilisban kezdődik. Már most nagyon várjuk.
 Nembaj, gyakorlunk, szőrt növesztünk, és  élvezzük a telet, a havat... na persze majd ha ideér, merthogy nálunk még nem esett, ellenben az ország más részeivel, ahol a tesók egy része már jót játszott a friss hóban..

Íme a testvérek:

A kiállításról készült többi fotó ITT !

Esős napok ismét...

Sajnos ma rggelre megint esett az eső. Szerencsére nemrég megérkezett Aziz ruhája,  eddig nem használtuk csak a csizmáját, hogy a reggeli sétán ne legyen teljesen vizes a lába, de  magát a ruhát eddig nem hordta, hisz nem volt rá szükség. Kissé fura lehet lehet, hogy ruhája van a kutyának, de ez tulajdonképpen egy esőkabát, és  csizmák.  Nem vagyok  híve az öltöztetésnek, de be kell lássam nagyban megkönnyíti mind a kutya, mind a mi dolgunkat. Ma teljes felszerelésben  többször ki tudtam engedni  a kutyát az udvarra. Az eső már nem esett, de még minden vizes volt. Kint volt  minden alkalommal úgy másfél  - két órát, majd mikor beengedtem levettük a ruhát és nem volt vizes!! Micsoda könnyebbség! Máskor  ha csak 5 percre  viszem ki is teljesen felázik a lábán a szőre. Ilyenkor megtörlöm, és megszárítom hajszárítóval, de a napi többszöri szárítás nem tesz jót a szőrének. Mostmár mondhatom, hogy  a hosszúszőrű kutyák esetében nem divatról van szó, egyszerűen praktikumról.
Teljesen jól viseli a ruhát. Azt hittem ugrálni fog, de teljesen jól fogadta. Az első 10 percben szokatlan volt neki,  de aztán fel sem tűnt, hogy  több rajta a tartozék...

Aziz átváltozása

Aziz is, mint minden kutya elérte azt a bizonyos kort, amikor is a kiskutyás megjelenést felváltja az idősebbekre jellemző, megszokott afgán style. Már korábban elkezdtem keresni olyan kutyakozmetikust, aki már  kozmetikázott afgán agarat. 4 kozmetikába írtam, de csak 1 helyről jött válasz Szerencsémre, nem is messze tőlünk, egy kedves korombéli lány írt, hogy  neki van rendszeres afgán vendége. Mint megtudtam, ő Alisha, akit kiskorától kezdve ismerek!
Pénteken belevágtunk. Reggel még ilyen volt a kicsi:

 Jött az olló, a nyírógép, és ott ahol kellett eltűnt a sok szőr. Meg sem gondoltam volna, hogy a nyakról, és az arc bizonyos részeiről ennyi szőr jön le. Elképesztő volt látni. Persze Azizt kicsit megviselte a dolog, mondjuk úgy hisztizett egy sort, de  végülis kész lett a nagyfiú. Nagyiéknál be is mutatkozott még akkor!

Hihetelen nagy a változás, és csak 3 és fél óra kellett hozzá. Tegnap voltunk sétálni, és több emberrel is találkoztunk, akik észrvették a külömbséget. Nem tudunk úgy megjelenni, hogy ne keltene feltűnést Aziz, pedíg még csak 8 és fél hónapos, máris sztár a túristák körében!

Nemcsak a társásági megjelenésre ügyelünk ( a szocializáció miatt), hanem arra is, hogy Aziz szépen mozogjon a kiállításokon. Igaz áprilisig nem lesz kiállításunk, de  kell a tréning, hisz akkor már  tétje  lesz a kiállításoknak. Nem minden nap gyakorlunk, de azért többször egy héten. Mint az a képeken is látszik a beállítás mondhatni elég jól megy, de a mozgás az amin van még mit javítani. Ám a mai tréning eszméletlen jól sikerült.

Egy kisfilmet is készítettem a gyakorlásról: