Európa kutyakiállítás

Már nem az első kiállításomra készültem, mégis nagyon izgatott voltam. A veresnyre 119 kutyát neveztek csak az afgánokból. Hihetetlen volt belegondolni, hogy most láthatom azokat a kutyákat, akiket eddig csak képen láttam. Az, hogy egynémelyket meg is simogattam már csak hab a tortán. Adriennel már hónbapok óta más témánk sem volt, csak az Európa. Én amiatt izgultam, hogy ilyen sok kutya lesz egy helyen a kedvenc fajtámból, ő pedig a JH-ban való szereplése miatt. Vonattal mentem fel Budapestre. A Nyugatiba érkeztem meg, ahol már Adrienn várt, mivel még sose volta egyedül Pesten, így tutira eltévedtem volna. Együtt kimentünk az expóra. Már ott voltak Iliék, és Iwonáék és itt voltak Natan gazdái is. Üdvözlés, beszélgetés, kutyázás következett. Találkoztam még Melindáékkal megint, valamint a többi afgánossal: Ritával, Csillával, Szilvivel, Tündével. Rengeteg szép kutya volt, kár, hogy a megvilágítottság nem volt a legjkobb, mert nem sok használható fényképet sikerült készítenem. A kanokat, és a szukkat külön bírálták. Egy időben, de nem egy ringben. A kutyák nagyon szépen szerepeltek a saját osztályukban. A kiállítás után volt újabb fotózkodás. Ezután Jana, Natan gazdija egy üveg pezsgőt varázsolt elő táskájából, így megünnepeltük az eredményeket is, és az új ismeretséget. Hoszú nap után értem haza Hajdúszoboszlra nagyszüleimhez.Másnap nagyszüleim hoztak haza kocsoval. A képeket rógtön elkezdtem feltenni a galériámba, és a fórumokra. Már több mint egy hónap is eltelt azóta, és akövetkező kiállításíg még van 4 hét. Nagyon várom már, mert anyáék is elkísérnek, így megismerhetik végre azt a fajtát, amiért teljesen odavagyok, és talán egyszer belegyeznek, hogy tartsak egy ilyen kutyát itthon.

2x Debreceni Cacib

Augusztusban még dolgoztam, és már hetekkel korábban szóltam, hogy 30-31-én szabadnapot kérek, ha tetszik, ha nem. Megkaptam őket, így semmi akadálya nem volt annak hogy elmenjek a kétnapos kiállításra. A Nagyerdei stadionba volt megrendezve. Persze első nap mindjárt el is tévedtem, mert a Lokipályához mentem oda, csodálkoztam is, hogy sehol senki, de hallom az ugatást. Elindultam a hang irányába, és megláttam a tömeget. Már a kapuban afgánokkal futottam össze. Harmath Móniék voltak. Vettem egy diákjegyet(ennek később lesz még szerepe), és bementem. Mostmár egyedül mentem. Tudatosan kezdtem kereseni Iliéket. Körbementem egyszer, mire megpillantottam egy ezüst kan, a True Blue-t. Elindultam az irányába, mert gondoltam, hogy a ring mellett gyülekeznek a többiek is. Nem is csalódtam, egyre több afgánt láttam meg. A második volt Sylver(Fan-Fell Quicksylver) akit megláttam. Nem volt összetéveszthető senkivel, mert ő volt az egyedüli dominó a kiállításon. Aztán megláttam Ilit, amint a ringben gyakorol Nienorral(Eskhasem Moosa). Kijöttek a ringből, ekkor már láttam Lacit is. Köszöntem, lepakoltam. Megismerkedtem Melindáékkal, és a kutyájukkl Nienorral, akit már régen szerettem volna látni élőben is, mert nagyon tetszett a kiskutya. Yazidot, és Truet simiztem, fényképeztem. Megismerkedtem True Lady tenyésztőivel Iwona, és Sebastian Kurłowiczcal. Nagyon kedves emberek. Itt volt velük három kutyájuk is: Ira, Natan és Furyo. Natan azonnal kedvencem lett, gyönyörű színe, és nagyon szép kiállása miatt.

A ringben nagyon szépek voltak a kutyák. Mindenki szépen szerepelt a maga osztályában. Ira bekerült a Bis-be, így vártuk a délutáni Bis szereplést. Amíg várakoztunk megismertem Nagy Adriennt-Adryt, akivel rögtön jól kijöttünk, és mostanra jó barátokká váltunk. Nincs nap, hogy ne beszélnénk msn-n. Egyik kedvenc kutyája Sylver, így vele is fotózkodtunk:

Én is kértem Ilit, hogy fotózzanak már le a kutyákkal, így van kép rólam True Ladyvel, és Yaziddal is.

Délután Ira Bis II lett. Nagyon jó hangultaban telt el az első nap. Kicsit megégtünk, mert nagyon meleg volt, így másnap már felkészülve mentem és vittem magammal naptejet, aminek mindenki nagyon örült. Mikor odaértem akkor kértem megint diákjegyet, mire azt mondták, hogy diákjegy csak 14 éves korig jár . Jót nevettem, mert előző nap diáknak néztek valószínűleg. A második nap is jól telt, mindenki szép volt, szépen szerepeltek ismét a kutyák. Hamar eltelt ez a két nap. Nagyon jól éreztem magam. Miután hazajöttem felraktam a netre a fotóimat. Elég sokat fényképeztem a 2 nap alatt. SZerencsére a jó fények miatt nagyon jó kis képek születtek. Ha valakit érdekel akkor itt megtalálja az összes kiállítási fotómat:
http://gallery.site.hu/u/Tartomo/

Első kiállításomon -Debreceni éjszakai cac

Elérkezett az első kiállítás ideje. Már napok óta izgultam, mert életemben először találkoztam a fajtával. Előtte több levelet is váltottam egy kedves fórumos társammal Yaziddal, mert ő volt az aki válaszolt kérdésemre, látatlanul, ismeretlenül a fórumon. Egy volt osztártársammal mentünk ki. Neki az Am.staffok a kedvencei. Először is meg kellett találnunk a kiállítási terültetet, ami a Laktanya sportpályáján volt. Odaértünk. Már út közben is sok kutyát láttunk, de ami ott fogadott, az hihetelen volt. Milliónak tűnő kutya, rengeteg kiállító, és mégtöbb nézelődő. Elkezdtünk sétálni, számatalan olyan fajta jött szembe velünk, akit még sosem láttunk, vagy nem élőben, képről, filmből, stb... Én mentem elől, tudatosan kerestem Yazidot. Mivel a fórumon már korábban is láttam fotót róla, és a kutyákról, nem volt nehéz megtalálni. Vagyis csak azért volt nehéz, mert olyan sok ember volt, nagy volt a tömeg. És akkor hirtelen megakadt a szemem egy csodaszép, ezüst kutyán, majd mellette egy gyönyörű sötétcsokoládé színűn. Ők azok!!!!! Gazdijuk egy székben ült, míg a kutyák figyelték a tömeget. Odamentem, bemutatkoztunk személyesen is. Ekkor ismertem meg Patai Ilonát-Ilit, és férjét Patai Lászlót. Nagyon örültem hogy találkoztunk. Én, aki minden kutyától félek, akit nem ismerek úgy mentem oda, mintha a két kutyát kiskora óta ismerném. Nem féltem. Egyből megsimogattam őket. Beszélgetésbe elgyedtünk. Fényképeztem, de az éjszakai fények miatt nem lettek tökélatesek a képeim. Olyan finom, puha, selymes, és illatos volt a kutyák bundája. Még sose érztem, tapintottam ilyen finomat. Társam Anita meg is jegyezte, hogy ezeknek a kutyáknak jobb állapotú a "hajuk", mint neki!! Esőre állt az idő, de végülis nem esett.(Egyébként aznap délután olyan eső volt itthon, hogy 18 év alatt mióta itt lakunk nem volt ilyen nagy eső, ilyen rövid idő alatt.) A biztonság érdekében Laci, és Ili gyorsan felállított egy hordozható sátrat. Amíg szereletek, megkértek, hogy fogjam meg a kutyákat. Olyan jól érztem megam, ahogy ott fogtam a pórázaikat, és büszkeség volt bennem, amikor a járókelők megnéztek a kutyákkal és láttam rajtuk, hogy mennyire tetszik nekik amit látnak. A kiállítás jó volt. Yazidkán(Fan-Fell Rasta Reggie), és True Ladyn(Calamus True Lady) kívül még két kutya volt nevezve a fajtából. A Fan-Fell Treu Blue, és Faricka Hannah Hanhy. Kanok közül Yazid volt a jobb, míg a szukák közül a bíró a Hanhyt ítélte aznap este jobbnak. A kiállítás végeztével hazaindultunk. Megbeszéltük, hogy msn-n átküldöm a képeket. Másnap átküldtem őket, és tettem fel a fórumra is belőlük. Egycsapásra megváltozott mindenki. Ismeretlen emberek írtak, és én szívesen válaszoltam. Ekkor vettem észre először, hogy talán itt az én helyem.

Kapcsolatom az afgán agarakkal

Régen is szerettem a kutyákat, de csak messziről. Nem nagyon mertem velük közelebbi kapcsolatba kerülni, féltem tőlük. Ez attól lehet, hogy nekünk sosem volt kutyánk, csak amikor nagyon kicsi voltam, de azok sajnos öregség, és betegség miatt meghaltak. Kimaradt 16-17 év, és mai napíg nincs kutyánk, és nem is tervezik szüleim, hogy legyen. Van egy cicánk, akit minden jóval elhalmozunk :P.
Nagymamánéknál voltam nyáron amikor is kezembe került egy köny, melynek a címe: Én és a kutyám volt. Már a negyedik oldalon afgánok voltak bírálat közben. Már akkor megtetszett a fajta, de akkor ez megmaradt "titkos" álomnak. Telt-múlt az idő, elteltek az évek, és nem múlt ki a fajta iránti rajongásom. Aztán ahogy bekerültem az egyetemre kellett az internet, és akkor rátaláltam egy a fajtával foglakozó fórumra az Indexen. Már fel voltam regisztrálva akkor Indexre más fórumok miatt (majd később errről is írok), de nem írtam a topikba, mert elég lapos volt a hangulat, alíg voltak friss hozzászólások. Azért végigolvastam az egészet, és a végén volt egy bejegyzés, amiben szerepelt, hogy új topik nyílt, egy másik oldalon. Átnéztem, és pörgött a topik, rengeteg hozzászólás, kép volt. Azt a fórumot is 3 nap alatt végigolvastam, pedig nagyon sok hsz volt már akkor is, több ezer. Felregsiztráltam, és írtam, hogy mindenki kutyája szép, és örülök a fórumnak, hogy megtaláltam. Mivel egy teljesen új tag, akinek még kutyája sem volt írt a fórumra semmiféle visszajelzést nem kaptam. Nem sértődtem meg, hiszen, nem várhattam el, hogy bárki is a nyakamba ugorjon, hogy de jó, hogy itt vagy! Aztán egy vita tört ki a fórumon, nem először, és nem is utoljára. Akkor felmerült a gondolat, hogy megszűnik a fórum. Megíjedtem, de nem szűnt meg. Olyan nagy nézetbeli külömbségek alakultak ki, hogy nyílt egy másik fórum is, itt a kedélyek nyugodni látszottak megszűntek a viták, barátias, családias lett a légkör. Ekkor közeledett a Debreceni éjszakai Cac kiállítás időpontja. Írtam a fórumra, hogy ki jön az afgánosok közül? Nagyon sokáig nem volt válasz. Mikor is egy addig ismeretlen válaszolt, hogy ők jönnek 2 kutyával ráadsul.Nagyon megörültem, mert ez volt életem első kiállítás. A kiállítás nagyon szuper volt. (részletesen később :D :P )
Aztán jött a 2x Debreceni Cacib, ismét találkoztunk, majd folyamatos msn kapcsolatba kerültünk. A cacibon megismertem más afgánosokat is. Más kutyákat is. Aztán a következő kiállításra újabb hónpot kellett várni, és ejött az Európa Kutyakiállítás. Óriási élmény volt.
A kiállításokon részvétel mást is jelentett. Belépő volt az afgánosok világába, mert ezek után egyre többet írtam a fórumra, volt mihez hozászólnom, voltak hozzá képeim. Befogadtak, és mai napíg aktív tagja vagyok a fórumnak. Nemcsak belépőt nyertem, hanem Barátokat is. Olyan Barátokat, akikkel minden nap beszélekmsn, vagy telefonon, van hogy órákat, és olyan barátokat, akikre mostmár biztosan tudom, hogy bármikor számíthatok, nemcsak kutyás témában, hanem bármiben.

Már nekem is van...

Sziasztok!

Ma rávettek, hogy legyen saját blogom, hisz manapság már kinek nincs. Néhány szó, hogy miről is olvashattok majd itt a blogomban. Főként afgán agarakról és kutyakiállításokról :P.