Békés, boldog karácsonyt kívánunk!
A kozmetikát muszáj kipihenni....
A kifáradt fiúk
Játék az első hóban...
2011. december 24.
2011. december 17.
2011. december 7.
2011. november 29.
Szocializálás...
Szinte minden nap járunk sétálni, igaz erre csak esténként kerül sor, mert nap közben dolgozom, így este hol az egész családdal, hol csak anyával de elvisszük a fiúkat sétálni. Nagyon kevés emberrel találkozunk, hisz ilyenkor télen mindenki bent marad inkább a meleg szobában, de ha úgy adódik mindig szívesen fogadják a dicséretet, és az extra simogatást a fiúk. Múlt hétvégén egy ünnepség volt a faluban, és nagyon jó alkalomnak láttam, hogy Zaydot bevezessük a népes tömeg, és a hangos zene világába, amivel jövőre a kiállításokon is találkozni fog. Mivel az utazást is szoknia kell, ezért autóval mentünk fel a Múzeumokhoz, sőt nemcsak az utazást kell szokni, a két kutyának azt is meg kell tanulni, hogy férnek el kényelmesen ketten hátul. Előző nap volt kozmetika, így mindketten illatosan, szépen jelentek meg ezen a társasági eseményen. :) Amint kiszálltak a kocsiból a tömeg nagy részének tekintete ránk szegeződött, jobban mondva Azizra, az emberek ámulattal nézték, és nem győztem bezsebelni a gratulációkat, természetesen Aziz bája mellett Zayd aranyos, bűbájos természetére, és édes kis afgános megjelenésére is sok pozitív megjegyzés érkezett. Csak beköszöntünk a múzeumba, ahonnan épp egy 130 fős általános iskolai gyermekcsoport jött ki, akik rögtön körbevettek minket, és hirtelen mindenhonnan kezek nyúltak felénk, persze a tanárnők előtte engedélyt kértek, hogy a gyerekek megsimogathassák a kutyákat. Aziz egy darabig örült a sok simogatásnak, de egy idő után láttam rajta, hogy "na jó lesz már ebből, menjünk arrébb,mert ott egy golden retriver.. :P) Mindenesetre miután az utolsó gyerek is megsimogatta valamelyik kutyát még mentünk néhány kört, persze a goldennel is megismerkedtünk, és érdekes dolog, de tavalyhoz képest sokkal többen tudták, hogy ők afgán agarak. Azt hiszem nagyon jót tett ez mindkét kutyának, főleg Zaynak, hisz ez volt az első ilyen nagyszabású esemény, és nagyon jól érezte magát, de eléggé el is fáradt mindkét "gyerek", be is aludtak mindjárt miután hazaértünk.
2011. november 6.
Zayd első hónapja...
Eltelt 1 teljes hónap, mióta Zayd -ot hazahoztam. Nagyon gyorsan telik az idő, és röpke 1 hónap alatt nagyon sokat nőtt a kicsikém. Zazival elválaszthatatlanok lettek, imádják egymást, szinte mindenhova együtt mennek, együtt esznek, együtt isznak. Már most látom, hogy milyen jó hatással van ez a kis csöppség Zazira, pl. most, hogy már ketten vannak, visszatért Zazi étvágy! Régebben úgy kellett belekönyörögni a kaját, na de most.... Azért van 1 negatívum is! A kicsi a tóba ugyan belesett, és nem is nagyon merészkedik arra a partszakaszra, de egy részén szeret inni! Ennek nem igazán örülök, mert több helyen is van nekik kitéve friss víz, de a tavi, aranyhalízű biztos finomabb, és onnan isznak. Isznak, merthogy Aziz aki eddig nagy ívben elkerülte a tavat, -mert ő sokkal korábban, és mélyebbre esett, mint a kicsi,- most ő is onnan iszik. A baj, hogy ha belelóg a hajuk vagy a fülük, az mit ne mondjak nem épp egy frissen kozmetikázott afgán illatára emlékeztet. Most azon gondolkodom, hogy hogyan lehetne őket leszoktatni róla...
De Zaydra visszatérve, éli egy kis afgán agár mindennapjait. Pont olyan "rossz", mint anno Zazi volt, de most már fel vagyunk készülve ezekre a kis apróságokra. :) Kedvence, amivel halálra idegesít, hogy a puha kis ágyát szétszedi kihozza az összes plédet az udvarra (Zazi ágyából is természetesen...), és azon trónol, mint egy kiskirály, persze Aziz mindenben szakszerű segítséget nyújt és támogatja, ezért ha nincsenek szem előtt, már gyanús, hogy épp valami afgános okosságon törik a kis buksijukat. :)
Nemcsak nagyon sokat nőtt ez alatt az 1 hónap alatt, hanem borzasztó sokat tanult is. A kezdetek kezdetén minden apróságért ugrott fel ránk, mostanra erről majdnem teljesen leszokott, és ha ez nem lenne elég megtanult leülni. Hihetetlen kis történet ez, amit nagy örömmel meséltem a Patai családnak, hogy az én drága nagy kutyusom milyen szuper tanár, mert mondhatni ő volt az aki erre megtanította Zaydot. Nálunk ha ügyesek voltak a kutyusok, vagy csak ha a szeretetünket akarjuk kifejezni feléjük a sok-sok puszin kívül akkor jár 1-1 jutifalat. Aziz már a doboz láttán is leül, és adja a nagy pacsikat. Zayd -mint írtam- sokszor felugrott, Zazi ezt úgy akadályozta meg, hogy az egyik kezét rátette a Zayd hátára aki ettől leült. Így néhány nap után a kicsi is automatikus leült, és így várta, hogy a finomságot megkapja. A mindennapjaink is jól telnek, már megvolt a második fürdés ezúttal már itthon. Nagyon jól tűri, szépen leül a kádba, és kivárja, hogy alaposan megtisztítsa mindenhol. A szárítással sincsenek gondok, na nem mondom, hogy szereti, de elviseli. :)
Amit viszont szeret az a napi séták. Minden este miután hazaérek a munkából vacsi után elmegyünk sétálni a fiúkkal, és a családdal. Jó idő ez egy kis kellemes beszélgetésre, és ők is nagyon élvezik, hogy mindent meg lehet szagolni, és hát ugye Zazi, -mint nagyfiú külön örömmel nyugtázza, hogy mindent megjelölhet... :)
Tegnap kaptam ezt a 2 képet, akkor készült amikor hazaértünk a tenyésztőtől a picivel. (Az első kép egy ősöreg, de már digitális géppel készült, elég rossz minőségben, és eldátumozva, de azért látni milyen nagy örömmel fogadta Zazi.)
De Zaydra visszatérve, éli egy kis afgán agár mindennapjait. Pont olyan "rossz", mint anno Zazi volt, de most már fel vagyunk készülve ezekre a kis apróságokra. :) Kedvence, amivel halálra idegesít, hogy a puha kis ágyát szétszedi kihozza az összes plédet az udvarra (Zazi ágyából is természetesen...), és azon trónol, mint egy kiskirály, persze Aziz mindenben szakszerű segítséget nyújt és támogatja, ezért ha nincsenek szem előtt, már gyanús, hogy épp valami afgános okosságon törik a kis buksijukat. :)
Nemcsak nagyon sokat nőtt ez alatt az 1 hónap alatt, hanem borzasztó sokat tanult is. A kezdetek kezdetén minden apróságért ugrott fel ránk, mostanra erről majdnem teljesen leszokott, és ha ez nem lenne elég megtanult leülni. Hihetetlen kis történet ez, amit nagy örömmel meséltem a Patai családnak, hogy az én drága nagy kutyusom milyen szuper tanár, mert mondhatni ő volt az aki erre megtanította Zaydot. Nálunk ha ügyesek voltak a kutyusok, vagy csak ha a szeretetünket akarjuk kifejezni feléjük a sok-sok puszin kívül akkor jár 1-1 jutifalat. Aziz már a doboz láttán is leül, és adja a nagy pacsikat. Zayd -mint írtam- sokszor felugrott, Zazi ezt úgy akadályozta meg, hogy az egyik kezét rátette a Zayd hátára aki ettől leült. Így néhány nap után a kicsi is automatikus leült, és így várta, hogy a finomságot megkapja. A mindennapjaink is jól telnek, már megvolt a második fürdés ezúttal már itthon. Nagyon jól tűri, szépen leül a kádba, és kivárja, hogy alaposan megtisztítsa mindenhol. A szárítással sincsenek gondok, na nem mondom, hogy szereti, de elviseli. :)
Tegnap kaptam ezt a 2 képet, akkor készült amikor hazaértünk a tenyésztőtől a picivel. (Az első kép egy ősöreg, de már digitális géppel készült, elég rossz minőségben, és eldátumozva, de azért látni milyen nagy örömmel fogadta Zazi.)
2011. október 23.
MKSZ DERBY 2011
Szombaton a Derbyn voltam. Ilyen jó hangulatú kiállításban már régen volt részem. Az egész azzal indult, hogy aznap volt Ili szülinapja, amit megünnepeltünk, megajándékoztuk az ünnepeltet. Volt ott jókedv, vidámság, némi pezsgő! :) Nagyon jó volt látni a Szitár al Fidda Kennel B alomjának babáit, persze rögtön lett 1 kis kedvencem, -akinek a neve is tőlem származik, - ő nem más, mint Born To King Szitár al Fidda. Fantasztikus mozgású, és nagyon erős, stramm kiskutya, igazi kis kan, már most kiemelkedően szép fejjel, ami rögtön megfogott! De ott volt még a kis édes Boa Vista, Katiék Zaynahja, és Réka Simhája, valamint Orsiék Baburja. Amit ez az 5 csemete produkált, az félelmetes volt. Olyan hévvel játszottak, hogy a nap végére mindannyian teljesen elfáradtak.
Nagyon jó volt újra látni Magic Start, az én Azizom ikertesóját! Fenséges felnőtt lett belőle, aki sorra gyűjti be a jobbnál jobb eredményeket! De ott volt még Dali is, Aziz másik tesója is.
És találkoztam Zaydom kishúgával, Shalimarral is. Fura volt mikor hazajöttem, mert Shalimar az eddig látott fotókon olyan nagynak látszott, de élőben olyan igazi kis szukás volt, itthon pedig teljesen más fogadott, nagyon látszik Zaydon, hogy ő mégiscsak fiú! :)
Nagyon szép eredményeket értek el a kutyusok. Sajnos én 1 óra után el kellett induljak haza, de a nap végén igazi örömünnep volt kis családunkban, mert Magic Star tarolt ezen a kiállításon!
Nagyon jó volt újra látni Magic Start, az én Azizom ikertesóját! Fenséges felnőtt lett belőle, aki sorra gyűjti be a jobbnál jobb eredményeket! De ott volt még Dali is, Aziz másik tesója is.
És találkoztam Zaydom kishúgával, Shalimarral is. Fura volt mikor hazajöttem, mert Shalimar az eddig látott fotókon olyan nagynak látszott, de élőben olyan igazi kis szukás volt, itthon pedig teljesen más fogadott, nagyon látszik Zaydon, hogy ő mégiscsak fiú! :)
Nagyon szép eredményeket értek el a kutyusok. Sajnos én 1 óra után el kellett induljak haza, de a nap végén igazi örömünnep volt kis családunkban, mert Magic Star tarolt ezen a kiállításon!
A győztes csapat!
2011. október 19.
2011. október 13.
2011. október 12.
Fotók Zayd-ról...
Most pótolom a lemaradásom, amit az elmúlt 2 hétben felhalmoztam. :) Ígértem képeket a "kicsiről", hát íme:
2011. október 1.
Már el is felejtettem...
Már el is felejtettem milyen is az élet egy kis afgán agárral.
Aziz szinte észrevétlenül nőtt fel, és csiszolódott hozzánk, illetve mi hozzá. Olyan fura, hogy csak a nézésemből tudja mit is szeretnék, vagy épp mit nem szeretnék, hogy tegyen. 1-1 intés, biccentés, vagy szisszenés és máris egyszerre jár az agyunk. És most jött ez a kis maki, akinek mindent mondani kell, ismételgetni... (persze ez egyáltalán nem esik nehezünkre, csak olyan furi)
A jó öreg afgán mókák ismét előkerültek, és minden kezdődik elölről:
-A fű kitépkedése...
-Mindent a szájába akar venni, amit talál...
-Mindent megrág...
-Mindent ellop, vagy kilop...( ahányszor bejövünk tőlük, és utána kimegyünk, minden alkalommal ki van hozva a pléd az ágyukról....)
Eddig minden nagyon- nagyon jól alakult. Imádják egymást az első perctől kezdve. Nagyon pozitív a kapcsolatuk. Ha az egyik iszik akkor a másik is, ha eszik a másik is. Együtt alszanak.
Nagyon édesek amikor játszanak. A végén Zayd mindig úgy néz ki mint 1 kis szopott gombóc.....
Ma megvolt az áttörés is, amire nem is számoltunk ilyen sok időt.... belesett a tóba Zayd is. Rosszul hangzik, de mondhatom, hogy végre, -mert azóta ő is nagy ívben elkerüli azt. Aziznak 5 perc kellet, Zaydnak 2 nap. :)
Mennyivel másabb már egy második kutyával azért... Már nincs az a parázás, mint anno Aziznál. Szabin vagyok még pár napot, de ma el kellett mennem 3-4 órára itthonról, gondolkodás nélkül hagytam kint a kicsit Aziz felügyelet alatt. Régen amikor Aziz kicsi volt bezártam a szobájába, nehogy baj érje. Aziz igazán jó óvóbácsi, aki minden játékban benne van, de teljesen jó példát is mutat a kicsinek!
Fotókat sajnos nem tudok készíteni, mert nincs itthon a gépem, még majdnem 2 hétig...de aztán jön a képdömping.
Aziz szinte észrevétlenül nőtt fel, és csiszolódott hozzánk, illetve mi hozzá. Olyan fura, hogy csak a nézésemből tudja mit is szeretnék, vagy épp mit nem szeretnék, hogy tegyen. 1-1 intés, biccentés, vagy szisszenés és máris egyszerre jár az agyunk. És most jött ez a kis maki, akinek mindent mondani kell, ismételgetni... (persze ez egyáltalán nem esik nehezünkre, csak olyan furi)
A jó öreg afgán mókák ismét előkerültek, és minden kezdődik elölről:
-A fű kitépkedése...
-Mindent a szájába akar venni, amit talál...
-Mindent megrág...
-Mindent ellop, vagy kilop...( ahányszor bejövünk tőlük, és utána kimegyünk, minden alkalommal ki van hozva a pléd az ágyukról....)
Eddig minden nagyon- nagyon jól alakult. Imádják egymást az első perctől kezdve. Nagyon pozitív a kapcsolatuk. Ha az egyik iszik akkor a másik is, ha eszik a másik is. Együtt alszanak.
Nagyon édesek amikor játszanak. A végén Zayd mindig úgy néz ki mint 1 kis szopott gombóc.....
Ma megvolt az áttörés is, amire nem is számoltunk ilyen sok időt.... belesett a tóba Zayd is. Rosszul hangzik, de mondhatom, hogy végre, -mert azóta ő is nagy ívben elkerüli azt. Aziznak 5 perc kellet, Zaydnak 2 nap. :)
Mennyivel másabb már egy második kutyával azért... Már nincs az a parázás, mint anno Aziznál. Szabin vagyok még pár napot, de ma el kellett mennem 3-4 órára itthonról, gondolkodás nélkül hagytam kint a kicsit Aziz felügyelet alatt. Régen amikor Aziz kicsi volt bezártam a szobájába, nehogy baj érje. Aziz igazán jó óvóbácsi, aki minden játékban benne van, de teljesen jó példát is mutat a kicsinek!
Fotókat sajnos nem tudok készíteni, mert nincs itthon a gépem, még majdnem 2 hétig...de aztán jön a képdömping.
2011. szeptember 29.
Megérkezett Zayd!!
Ma új családtaggal bővültünk. Aziz kapott egy kistestvért. Igaz nem vér szerinti rokonok, de már most úgy szeretik egymást mint az édestestvérek, és mindenhova együtt mennek. De kezdjük csak az elején. Régóta tudom, hogy Aziz mellé kell egy társ, mert hiába a séták, és a barátok kutyái, akikkel nagy ritkán találkozunk, az nem olyan, mintha mindig mellette lenne egy fajtárs. Ezt a hiányt mi,- emberek -nem tudtuk pótolni, és az elmúlt hónapokban ennek meg is lett az eredménye. DE most itt van a kis Zayd, vagyis teljes nevén Fan-Fell Valentino, aki bízom benne, hogy megváltoztatja az életünket.
Ma nagyon korán, 6 után indultunk a Kennelbe a kicsiért. Az út nagyon kellemes volt, és az idő is nagyon szép volt ma. Zayd és testvérkéi épp játszottak, amikor megérkeztünk. Rövid ismerkedés a kennelben élő, egyébként már általam ismert kutyusokkal, a picikkel, és egy frissítő tusolás után, megújulva illatosan nekivágtunk a 3 órás útnak. Nagyszerűen viselte az első fürdetést, és szintén az autózást, végigaludta az utat hazáig. Egyszer kellett csak megállni 1 benzinkútnál, akkor pisilt, és ezzel le is tudta a szükségleteit. Nagy izgatottsággal vártuk, hogy hogyan fogják fogadni egymást Azizzal.
Aziz aki imádja a fajtársakat rögtön játszani kezdett volna, de a kezdeti találkozás csakis pórázon történhetett, nehogy az öröm hevében rátaposson a picire. Ez a hév elmaradt, így gyorsan levettük róluk a pórázaikat, és kezdődhetett a vidám ismerkedő délután. Természetesen a nagyfiú a játék hevében sem felejtette el kimutatni itt Ő a főnök. Remek kezdet után jött a szintén remek folytatás. Nekem volt egy kis dolgom kora este, és elakartam vinni magammal Azizt, de Niki rávett, hogy ha van kedve hozzá Zayd is csatlakozzon hozzánk. Első séta pórázon, és hihetetlen ügyesen jött velünk. Igaz csak a szomszédos utcába kellett menni, de Azizt "másolva" máris majdnem tökéletesen jött pórázon.
Az este folytatása is szuper volt. 9-kor volt a takarodó. Bementünk, és mindenki elfoglalt a saját kis ágyát! Nemrég voltam kint náluk, és mindenki kidőlve 8 láb az égnek, így aludtak. Szerencsére máris szobatiszta a kicsi, így kisebb könyörgés után mindenki kijött pisilni, majd futtában be az ágyba vissza! :)
Nagy reményekkel hoztam haza Zayd -ot,aki nemcsak egy remek társ Aziz mellé, hanem egy leendő kis sztár is.
Ma nagyon korán, 6 után indultunk a Kennelbe a kicsiért. Az út nagyon kellemes volt, és az idő is nagyon szép volt ma. Zayd és testvérkéi épp játszottak, amikor megérkeztünk. Rövid ismerkedés a kennelben élő, egyébként már általam ismert kutyusokkal, a picikkel, és egy frissítő tusolás után, megújulva illatosan nekivágtunk a 3 órás útnak. Nagyszerűen viselte az első fürdetést, és szintén az autózást, végigaludta az utat hazáig. Egyszer kellett csak megállni 1 benzinkútnál, akkor pisilt, és ezzel le is tudta a szükségleteit. Nagy izgatottsággal vártuk, hogy hogyan fogják fogadni egymást Azizzal.
Aziz aki imádja a fajtársakat rögtön játszani kezdett volna, de a kezdeti találkozás csakis pórázon történhetett, nehogy az öröm hevében rátaposson a picire. Ez a hév elmaradt, így gyorsan levettük róluk a pórázaikat, és kezdődhetett a vidám ismerkedő délután. Természetesen a nagyfiú a játék hevében sem felejtette el kimutatni itt Ő a főnök. Remek kezdet után jött a szintén remek folytatás. Nekem volt egy kis dolgom kora este, és elakartam vinni magammal Azizt, de Niki rávett, hogy ha van kedve hozzá Zayd is csatlakozzon hozzánk. Első séta pórázon, és hihetetlen ügyesen jött velünk. Igaz csak a szomszédos utcába kellett menni, de Azizt "másolva" máris majdnem tökéletesen jött pórázon.
Az este folytatása is szuper volt. 9-kor volt a takarodó. Bementünk, és mindenki elfoglalt a saját kis ágyát! Nemrég voltam kint náluk, és mindenki kidőlve 8 láb az égnek, így aludtak. Szerencsére máris szobatiszta a kicsi, így kisebb könyörgés után mindenki kijött pisilni, majd futtában be az ágyba vissza! :)
Nagy reményekkel hoztam haza Zayd -ot,aki nemcsak egy remek társ Aziz mellé, hanem egy leendő kis sztár is.
2011. szeptember 21.
2011. augusztus 7.
Az anyai örökség....
Amikor kiválasztottam Azizt tudtam, hogy sötét színű kutyát szeretnék. Bíztam benne, hogy olyan szép lesz, mint a mamája Ch. Calamus True Lady! Így is lett. Az alomban a két kis ikertesó Aziz és Magic Star örökölték a mamájuk színét, és minden csodás tulajdonságát! Az alábbi montázs bizonyítja ezt a legjobban!
2011. július 24.
Debrecen Éjszakai CAC 2011
Szeretem ( szeretném, de újabban mindig elveri az eső) ezt a kiállítást mert kényelmesen el lehet készülni, és nagyon közel van. Aziz mit sem sejtve kelt fel reggel, persze rimánkodni kellett, hogy egyáltalán kiszálljon az ágyból! :) De azért mégiscsak felkelt. Az egész délelőttje a szokásos módon telt. Mi is megebédeltünk, majd ebéd után kényelmesen elkészült a kozmetika. Fél 4-re végeztünk is. Az idő esőre állt, de nem esett egészen az indulásig. Fél 5-kor elkezdett szakadni az eső, ezért a kocsival az ajtóhoz közel álltunk, és épp csak beugrottunk. Megérkeztünk Debrecenbe ahol addig egész jó volt az idő, legalább is esőmentes. Szépen felállítottuk a sátrat, ami kitűnőre vizsgázott a tegnapi cudar időben. (Több fotót sajnos nem készítettünk, mert a szakadó esőben nem akartuk, hogy beázzon a gép, ráadásul ugye sötét is volt hiába vakuztunk...)
39 kutya volt előttünk összesen 7 fajtából, többnyire terrierek. Mire a Yorkshire terriereket lebírálta Dr. Kelemen Attila (Ro), addigra elkezdett,- nem csepegni, hanem szakadni az eső! Persze ekkor következtünk mi! Szakadó esőben épp csak mentünk 1 kört, és 1 kis napernyő alatt próbáltam beállítani Azizt, aki nem értette miért folyik rá az ernyő széléről a víz, és miért siettet a bíró.... Szerencsére nagyon jól szerepelt, így KIT. 1 ,CAC, és BOB címeket kapott. Gyors rohanás a száraz sátorba. Kiderült, hogy a fajtacsoport győztes cím kiadása majd csak a BIS program keretein belül lesz. Így átköltöztünk szakadó esőbe a BIS kör mellé. Mit ne mondjak nem volt kellemes! :( Amíg vártuk, hogy elkezdődjön a BIS program az eső még jobban szakadt, ez már inkább volt felhőszakadás, ráadásul vihar is volt, dörgött és villámlott is. Volt két hatalmas dörgés is, már azon voltunk, hogy nem éri meg maradni, amit szerettünk volna azt elérte a kutya, de úgy voltunk vele, hogy várunk még picit amíg alábbhagy és akkor indulunk. A vihar elment, kicsit alábbhagyott az eső is, és elkezdődött a BIS, ekkor már úgy voltunk mindegy mi lesz megvárjuk a végét. Persze mikor végre a X fcs. volt újra szakadt, ahogy bevezettem a kutyát meg is csúsztam, hisz az ömlő esőben már teljesen felázott a talaj, és tiszta sár volt minden, persze a ruhánk is, és cipőnk is beázott. Aziz meg csak lesett, hogy most miért szaladunk a szakadó esőben, mikor máskor,- otthon ilyenkor bent lehet pihenni az ágyikóban?! Szépen beállítottam, persze a szépsége már romokban volt ekkorra, hisz eláztunk, de ez elmondható volt minden fajtáról. Végül is BOG 4 eredményt értünk el. Gyorsan felkaptuk a kupát és rohantunk a sátorba vissza. Gyors pakolás után be a kocsiba és végre itthon a száraz ágyban lehetett kipiheni a tegnap éjszaka fáradalmait. A legviccesebb, hogy Szabó Sándor a Debreceni szervezet elnöke azzal viccelt, hogy köszöni a részvételt aki kitartott, 1 órára már el is fog állni az eső. És tényleg, amint kiértünk a kocsival a kiállítás területéről az eső elállt. Persze mire elállt az eső egy órára már a BIS is befejeződött.....
39 kutya volt előttünk összesen 7 fajtából, többnyire terrierek. Mire a Yorkshire terriereket lebírálta Dr. Kelemen Attila (Ro), addigra elkezdett,- nem csepegni, hanem szakadni az eső! Persze ekkor következtünk mi! Szakadó esőben épp csak mentünk 1 kört, és 1 kis napernyő alatt próbáltam beállítani Azizt, aki nem értette miért folyik rá az ernyő széléről a víz, és miért siettet a bíró.... Szerencsére nagyon jól szerepelt, így KIT. 1 ,CAC, és BOB címeket kapott. Gyors rohanás a száraz sátorba. Kiderült, hogy a fajtacsoport győztes cím kiadása majd csak a BIS program keretein belül lesz. Így átköltöztünk szakadó esőbe a BIS kör mellé. Mit ne mondjak nem volt kellemes! :( Amíg vártuk, hogy elkezdődjön a BIS program az eső még jobban szakadt, ez már inkább volt felhőszakadás, ráadásul vihar is volt, dörgött és villámlott is. Volt két hatalmas dörgés is, már azon voltunk, hogy nem éri meg maradni, amit szerettünk volna azt elérte a kutya, de úgy voltunk vele, hogy várunk még picit amíg alábbhagy és akkor indulunk. A vihar elment, kicsit alábbhagyott az eső is, és elkezdődött a BIS, ekkor már úgy voltunk mindegy mi lesz megvárjuk a végét. Persze mikor végre a X fcs. volt újra szakadt, ahogy bevezettem a kutyát meg is csúsztam, hisz az ömlő esőben már teljesen felázott a talaj, és tiszta sár volt minden, persze a ruhánk is, és cipőnk is beázott. Aziz meg csak lesett, hogy most miért szaladunk a szakadó esőben, mikor máskor,- otthon ilyenkor bent lehet pihenni az ágyikóban?! Szépen beállítottam, persze a szépsége már romokban volt ekkorra, hisz eláztunk, de ez elmondható volt minden fajtáról. Végül is BOG 4 eredményt értünk el. Gyorsan felkaptuk a kupát és rohantunk a sátorba vissza. Gyors pakolás után be a kocsiba és végre itthon a száraz ágyban lehetett kipiheni a tegnap éjszaka fáradalmait. A legviccesebb, hogy Szabó Sándor a Debreceni szervezet elnöke azzal viccelt, hogy köszöni a részvételt aki kitartott, 1 órára már el is fog állni az eső. És tényleg, amint kiértünk a kocsival a kiállítás területéről az eső elállt. Persze mire elállt az eső egy órára már a BIS is befejeződött.....
2011. július 8.
2011. június 25.
Kistestvéreink a Szitár al Fidda Kennelben
Aziz már 15 hónapos múlt, és a szülői házban, a Szitár al Fidda Kennelben új alom látta meg a napvilágot idén 2010. 05. 30.-án. Nem terveztem, hogy új kiskutya érkezzen hozzám, de mégis olyan izgalommal vártam az új almot, mint másfél évvel ezelőtt Azizékét! Aztán az ominózus hajnalban kaptam egy sms-t. A picik már lassan egy hónaposak, és nagyon - nagyon ígéretesek! Csodaszépek! Jelenleg 4 kiskutya keresi még gazdiját, az ő fotóikkal kezdem a sort!
A 3 kislány
A kisfiú
Akik már gazdira találtak
További információkat a kennel honlapján találtok az alábbi linken!
2011. június 13.
2011. június 5.
Tiszafüred CAC
Ma kiállításon voltunk Tiszafüreden! Nagyon szép környezetben volt megrendezve a kiállítás. Borzasztó meleg volt, de a Kemény Kastély erdős parkjában nem volt vészes! Persze a ringünk a napon volt, így nem fárasztottam azzal Azizt, hogy gyakoroljunk picit a ringben, neki így is épp elég melege volt! Fiatal osztályban indultunk. Aziz kitűnő 1, HPJ, Best Junior. Meg szerettük volna várni a Junior BIS-t. Ott is maradtunk, szépen átköltöztünk a BIS kör mellé, de 1 órakor, mint a filmekben dörgött egyet, és hirtelen befelhősödött. Persze rögtön hazatelefonáltunk, hogy nézze meg valaki az OMSZ honlapján, mi lesz itt. Anya mondta, hogy elég nagy vihar van kialakulóban! Így összepakoltunk, és eljöttünk. Nagyon jó döntés volt, mert amint kiértünk Füredről elkapott minket -"csak" a széle, az esőnek, de így is hatalmas eső volt,- még az úttesten is megállt itt-ott a víz 2-3 cm magasan!
Jó volt a kiállítás, Aziz szerencsére tetszett a bíró úrnak is, meg a nézelődőknek is! Volt egy kedves pár, akik majd egyszer szeretnének afgánt tartani, és ők kérdezgettek sokat a fajtáról. :-)
Jó, ha ilyen közel van kiállítás!
2011. május 23.
2011. május 16.
Maci 4 éves
Nemcsak Aziz él velünk, hanem van egy cicánk is Maci, akinek ma van a szülinapja. A fiatalúr 4 éve él velünk, egész pici macska volt amikor hozzánk került. A tenyeremben elfért mikor hazahoztam, olyan kicsi volt, most pedig egy hatalmas bújós kandúr. Nagymamája egy kék britmacska volt, akitől örökölte a szőrének puhaságát, selymességét, és a nagy sárga szemeket. Szeret(ett) kint lenni a kertben, bár mióta Aziz itthon van inkább a lakásban tartózkodik, de feltalálja magát, mint azt a képek is tanúsítják alább, és egyik helyről a másikra fekszik, és nagyon évezi, hogy egész nap aludhat, és senki sem zavarja!
Játék a garázsban, mert ott olyan sok izgalmas dolog van.....
 | ||
  Kedvenc időtöltése volt, a széken csimpaszkodni....  Már cseperedem...  Sunyi....  Majdnem 1 évesen...  Napjainkban 4 évesen.....     |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)