2010. április 28.

Telepátia.....

Munka után kiültünk hugommal a hintaágyba, és ott beszéltük meg, hogy kivel mi történt a nap folyamán. Pár perc elteltével csatlakozott hozzánk maci, a macskánk is. Így szépen hármasban ültünk egymás mellett, és beszélgettünk. Viccesen megjegyeztem, hogy ez a kismajom Maci mindíg Niki ölébe ül, pedíg  eredetileg ő is az macskám, és talán többet is foglalkoztam vele mindíg mégis Niki a nagy kedvence. Mondta Niki, hogy na majd hétfőtől  úgy űlünk, hogy mellettem van Aziz, mellette meg Maci. Már majdnem be is sötétedett, meg a levegő is eléggé lehűlt, ezért bejöttünk a házba. Bekapcsoltam  a gépet, és megnéztem az e-mailjeimet. Ezek a képek vártak, ez ám a telepátia.....


2010. április 25.

Visszaszámlálás!

Elkezdtem a visszaszámlálást. Aziz hamarosan hazaérkezik, már csak pár nap van hátra, konkrétan 8. Nehezen telt el  ez a két hónap, de ez a bő 1 hét már hamar elmegy, -remélem...

2010. április 20.

Játék a kertben

Már csak pár hét és hazahozhatom a kis drágámat. Nagyon nagyok már a babák a hétvégén  lesznek 2 hónaposak. Már  2  kistesó is elköltözött az új családjukhoz, akiknek sok boldogságot kívánok!
Aziz imád kint játszani. Új hobbija is van, a foci, és a kertészkedés!!!


2010. április 10.

Az első találkozás...

Már hetek óta  tervezgettem, hogy ha lehet meglátogatom a kiskutyákat, amíg még mindannyian  a tenyésztőnél vannak, ma voltak hat hetesek a kiskutyák, és  itt volt a lehetőség, hogy  meglátogassam őket. Az elmúlt hat hétben az alomnak köszönhetően megismertem egy  nagyon kedves családot, akikkel mondhatom máris nagyon jó barátok lettünk. Felajánlották, hogy  mivel ők is mennek meglátogatni a kiskutyájukat, szívesen elvisznek. Elég nagy kitérő lett volna, ha teljesen eddig értem jönnek, úgy egyeztünk meg, hogy vonattal elmegyek Hatvanig, és ott csatlakozom hozzájuk. Kicsit ideges voltam a héten, mert a vasutasok megint sztájkkal fenyegetőztek. (véleményt nem írok, mert erről már egyszer leírtam  a véleményem a 2008-as derby bejegyzésben). De a sztrájk elmaradt, így  minden a megbeszéltek szerint zajlott. Végül is  valamivel 1 óra után találkoztunk, és 2 órakkor már a Patai családnál lehettünk. Nagyon kedves fogadtatásban részesültünk, részemről tavaly május óta nem is találkoztam  Laciékkal, így tényleg nagy volt az öröm az érkezésünkkor. Mikor megérkeztünk a kis csapat a szobában aludt, mert a nap folyamán már voltak látogatóik, majd egy jót ebédeltek, és épp a  délutáni sziesztájukat zavartuk meg.  De a beszéd hallattán nagyon hamar  felélebredtek, és gyorsan ki is szaladtak hozzánk az előtérbe, így már ott meg is lehetett őket  simogatni, puszilgatni. Persze voltak lustábbak is, akik úgy gondolták, -"majd bejönnek", addig is pihennek. Hát ilyen volt az én kis Azizom is! :-D 
Miután ő is felkelt, rögtön ölbe is kaptam, és ment a sok puszi neki is, nekem is.
Nagyon jó élmény volt azt hiszem nemcsak nekem, de Andiéknak is, és Iliéknek is. Mind a tizenegy kiskutya nagyon szép, erős, és aktív. Nagyon szépek a szögelléseik, és nagyon szép típusos a fejük. A farkuk máris szépen kunkorodik, nem lesz szükség arra, hogy a farkukat csavarják. Már most nagyon szépek. Teljesen meg is lepődtünk, mert hiába kaptuk eddig a sok képet, élőben teljesen mások. Még szebbek mint  a képeken.
Nagyon jól esett  kézbe venni őket, főleg Azizt, mert tudtam, hogy Ő az, aki hamarosan otthon is velem illetve a családommal lehet.  Olyan aranyosan aludt az ölemben Aziz mielőtt eljöttünk. Nagyon finom puha, és selymes  a bundája  már most is, főleg a kis fülein, és a nyakán, -fején.
Sajnos csak két órát tudtunk maradni, mert nekem indult a vonatom haza. De nagyon  kellemes, és rengeteg élménnyel teli két órát töltöttünk Iliéknél. De nemcsak a kicskkel foglalkoztunk, hanem a True Ladyvel is, és Yaziddal, igaz csak keveset, mert mégiscsak a saját kiskutyánk miatt mentünk. Örültem a viszontlátásnak, mert Yazidot már több, mint 1 éve nem láttam, és True-t is tavaly májusban utoljára.
Már csak pár nap, talán 2-3 hét, és itthon lesz velem a kicsi.
Nagyon szép volt a mai nap, még a nap is sütött mikor odaértünk, és csak az indulásunkkkor borult be az ég, és kezdett esni.
Örültem a találkozásnak,  köszönöm a kiskutyámat a Szitár al Fidda kennelnek, és a Patai házaspárnak.
Andiéknak is köszönöm, hogy  társulhattam az út során hozzájuk, és hogy megoszthattuk egymással az örömünket!







Többi kép a webalbumomban:   http://picasaweb.google.hu/Tartomo/LatogatobanAKiskutyaknal#

2010. április 4.

Friss képek

Ma ismét friss fotókat kaptam kicsi Azizról, aki egyre nagyobb, és a hírek szerint  egy kis rosszcsont! :D Azzal kezdődött, hogy éjjel felmászott az ágyba egyik testvérével, és úgy döntöttek, ők már ágyban alszanak, azok után, hogyéjjel  fél háromkor rendeztek egy kis futkározós-szaladgálós-játszós versenyt. Aztán a nap folyamán a játék kint folytatódott a kertben. Nézzétek az utolsó képet, annyira édes kis imádnivaló baba. Jaj de jó lesz  nekem, ha már itthon lesz! Már csak pár hét...