Zayd első hónapja...

Eltelt 1 teljes hónap, mióta Zayd -ot hazahoztam. Nagyon gyorsan telik az idő, és röpke 1 hónap alatt nagyon sokat nőtt a kicsikém. Zazival elválaszthatatlanok lettek, imádják egymást, szinte mindenhova együtt mennek, együtt esznek, együtt isznak. Már most látom, hogy milyen jó hatással van ez a kis csöppség Zazira, pl. most, hogy már ketten vannak, visszatért Zazi étvágy! Régebben úgy kellett belekönyörögni a kaját, na de most.... Azért van 1 negatívum is! A kicsi a tóba ugyan belesett, és nem is nagyon merészkedik arra a partszakaszra, de egy részén szeret inni! Ennek nem igazán örülök, mert több helyen is van nekik kitéve friss víz, de a tavi, aranyhalízű biztos finomabb, és onnan isznak. Isznak, merthogy Aziz aki eddig nagy ívben elkerülte a tavat, -mert ő sokkal korábban, és  mélyebbre esett, mint a kicsi,- most ő is onnan iszik. A baj, hogy ha belelóg a hajuk vagy a fülük, az mit ne mondjak nem épp egy frissen kozmetikázott afgán illatára emlékeztet. Most azon gondolkodom, hogy hogyan lehetne őket leszoktatni róla...
De Zaydra visszatérve, éli egy kis afgán agár mindennapjait. Pont olyan "rossz", mint anno Zazi volt, de most már fel vagyunk készülve ezekre a kis apróságokra. :) Kedvence, amivel halálra idegesít, hogy a puha kis ágyát szétszedi kihozza az összes plédet az udvarra (Zazi ágyából is természetesen...), és azon trónol, mint egy kiskirály, persze Aziz mindenben szakszerű segítséget nyújt és támogatja, ezért ha nincsenek szem előtt, már gyanús, hogy épp valami afgános okosságon törik a kis buksijukat. :)
Nemcsak nagyon sokat nőtt ez alatt az 1 hónap alatt, hanem borzasztó sokat tanult is. A kezdetek kezdetén minden apróságért ugrott fel ránk, mostanra erről majdnem teljesen leszokott, és ha ez nem lenne elég megtanult leülni. Hihetetlen kis történet ez, amit nagy örömmel meséltem a Patai családnak, hogy az én drága nagy kutyusom milyen szuper tanár, mert mondhatni ő volt az aki erre megtanította Zaydot. Nálunk ha ügyesek voltak a kutyusok, vagy csak ha a szeretetünket akarjuk kifejezni feléjük a sok-sok puszin kívül akkor jár 1-1 jutifalat. Aziz már a doboz láttán is leül, és adja a nagy pacsikat. Zayd -mint írtam- sokszor felugrott, Zazi ezt úgy akadályozta meg, hogy az egyik kezét rátette a Zayd hátára aki ettől leült. Így  néhány nap után a kicsi is automatikus leült, és így várta, hogy a finomságot megkapja. A mindennapjaink is jól telnek, már  megvolt a második fürdés ezúttal már itthon. Nagyon jól tűri, szépen leül a kádba, és kivárja, hogy alaposan megtisztítsa mindenhol. A szárítással sincsenek gondok, na nem mondom, hogy szereti, de elviseli. :)

Amit viszont szeret az a napi séták. Minden este miután hazaérek a munkából vacsi után elmegyünk sétálni a fiúkkal, és a családdal. Jó idő ez egy kis kellemes beszélgetésre, és ők is nagyon élvezik, hogy mindent meg lehet szagolni, és hát  ugye Zazi, -mint nagyfiú külön örömmel nyugtázza, hogy mindent megjelölhet... :)
Tegnap kaptam ezt a 2 képet, akkor készült amikor hazaértünk a tenyésztőtől a picivel. (Az első kép egy ősöreg, de már digitális géppel készült,  elég rossz minőségben, és eldátumozva, de azért látni milyen nagy örömmel fogadta Zazi.)