Szocializálás...

Szinte minden nap járunk sétálni, igaz erre csak esténként kerül sor, mert nap közben dolgozom, így este  hol az egész családdal, hol csak anyával de elvisszük a fiúkat sétálni. Nagyon kevés emberrel találkozunk, hisz ilyenkor télen mindenki bent marad inkább a meleg szobában, de ha úgy adódik mindig szívesen fogadják a dicséretet, és az extra simogatást a fiúk. Múlt hétvégén egy ünnepség volt a faluban, és  nagyon jó alkalomnak láttam, hogy Zaydot bevezessük a népes tömeg, és a hangos zene világába, amivel jövőre a kiállításokon is találkozni fog. Mivel az utazást is szoknia kell, ezért autóval mentünk fel a Múzeumokhoz,  sőt nemcsak az utazást kell szokni, a két kutyának azt is meg kell tanulni, hogy férnek el kényelmesen ketten hátul. Előző nap volt kozmetika, így mindketten  illatosan, szépen jelentek meg  ezen a társasági eseményen. :) Amint kiszálltak a kocsiból a tömeg nagy részének tekintete ránk szegeződött, jobban mondva Azizra,  az emberek ámulattal nézték, és nem győztem bezsebelni a gratulációkat, természetesen Aziz bája mellett Zayd aranyos, bűbájos természetére, és édes kis afgános megjelenésére is sok pozitív megjegyzés érkezett. Csak beköszöntünk a múzeumba, ahonnan épp egy 130 fős általános iskolai gyermekcsoport jött ki, akik rögtön körbevettek minket, és hirtelen mindenhonnan kezek nyúltak felénk, persze a tanárnők előtte engedélyt kértek, hogy a gyerekek megsimogathassák a kutyákat. Aziz egy darabig örült a sok simogatásnak, de egy idő után láttam rajta, hogy "na jó lesz már ebből, menjünk arrébb,mert ott egy golden retriver.. :P) Mindenesetre miután az utolsó gyerek is megsimogatta valamelyik kutyát még mentünk néhány kört, persze a goldennel is megismerkedtünk, és  érdekes dolog, de tavalyhoz képest  sokkal többen tudták, hogy ők afgán agarak. Azt hiszem nagyon jót tett ez mindkét kutyának, főleg Zaynak, hisz ez volt az első ilyen nagyszabású esemény, és nagyon jól érezte magát, de eléggé  el is fáradt mindkét "gyerek",  be is aludtak mindjárt miután hazaértünk.