Első kiállításomon -Debreceni éjszakai cac

Elérkezett az első kiállítás ideje. Már napok óta izgultam, mert életemben először találkoztam a fajtával. Előtte több levelet is váltottam egy kedves fórumos társammal Yaziddal, mert ő volt az aki válaszolt kérdésemre, látatlanul, ismeretlenül a fórumon. Egy volt osztártársammal mentünk ki. Neki az Am.staffok a kedvencei. Először is meg kellett találnunk a kiállítási terültetet, ami a Laktanya sportpályáján volt. Odaértünk. Már út közben is sok kutyát láttunk, de ami ott fogadott, az hihetelen volt. Milliónak tűnő kutya, rengeteg kiállító, és mégtöbb nézelődő. Elkezdtünk sétálni, számatalan olyan fajta jött szembe velünk, akit még sosem láttunk, vagy nem élőben, képről, filmből, stb... Én mentem elől, tudatosan kerestem Yazidot. Mivel a fórumon már korábban is láttam fotót róla, és a kutyákról, nem volt nehéz megtalálni. Vagyis csak azért volt nehéz, mert olyan sok ember volt, nagy volt a tömeg. És akkor hirtelen megakadt a szemem egy csodaszép, ezüst kutyán, majd mellette egy gyönyörű sötétcsokoládé színűn. Ők azok!!!!! Gazdijuk egy székben ült, míg a kutyák figyelték a tömeget. Odamentem, bemutatkoztunk személyesen is. Ekkor ismertem meg Patai Ilonát-Ilit, és férjét Patai Lászlót. Nagyon örültem hogy találkoztunk. Én, aki minden kutyától félek, akit nem ismerek úgy mentem oda, mintha a két kutyát kiskora óta ismerném. Nem féltem. Egyből megsimogattam őket. Beszélgetésbe elgyedtünk. Fényképeztem, de az éjszakai fények miatt nem lettek tökélatesek a képeim. Olyan finom, puha, selymes, és illatos volt a kutyák bundája. Még sose érztem, tapintottam ilyen finomat. Társam Anita meg is jegyezte, hogy ezeknek a kutyáknak jobb állapotú a "hajuk", mint neki!! Esőre állt az idő, de végülis nem esett.(Egyébként aznap délután olyan eső volt itthon, hogy 18 év alatt mióta itt lakunk nem volt ilyen nagy eső, ilyen rövid idő alatt.) A biztonság érdekében Laci, és Ili gyorsan felállított egy hordozható sátrat. Amíg szereletek, megkértek, hogy fogjam meg a kutyákat. Olyan jól érztem megam, ahogy ott fogtam a pórázaikat, és büszkeség volt bennem, amikor a járókelők megnéztek a kutyákkal és láttam rajtuk, hogy mennyire tetszik nekik amit látnak. A kiállítás jó volt. Yazidkán(Fan-Fell Rasta Reggie), és True Ladyn(Calamus True Lady) kívül még két kutya volt nevezve a fajtából. A Fan-Fell Treu Blue, és Faricka Hannah Hanhy. Kanok közül Yazid volt a jobb, míg a szukák közül a bíró a Hanhyt ítélte aznap este jobbnak. A kiállítás végeztével hazaindultunk. Megbeszéltük, hogy msn-n átküldöm a képeket. Másnap átküldtem őket, és tettem fel a fórumra is belőlük. Egycsapásra megváltozott mindenki. Ismeretlen emberek írtak, és én szívesen válaszoltam. Ekkor vettem észre először, hogy talán itt az én helyem.