2010. július 22.

Elvárásaim egy 5 hónapos kis afgántól

NINCSENEK!!!!
Azt gondolom, hogy egy 5 hónapos kiskuya, még nem kell, hogy teljesen tökéletes legyen a ringben és mindent tudjon, de otthon sem kell, hogy úgy érezze magát mint a seregben.  Játszon, szaladgáljon nagyokat, aludjon sokat, és legyen boldog. Ennyi a feladata.....
DE!!! Egy 5 hónapos kiskutya is élhet boldogan, vidáman, és lehet "gyerek", de szabályok között. Mert szabályok kellenek! Mindegy, hogy egy kiskutyáról van szó, vagy  akár egy gyerekről, akkor is kellenek szabályok.
És mi azok a szabályok, amik megkeserítik egy kis afgán életét nálam?
1, A KOZMETIKA
 Sajnos a kutya  nem tehet róla, hogy afgánnak született,  ezért kozmetikázni kell. Nálunk most   2 hetente van fürdés és szárítás (amit én csinálok, nem kozmetikus), illetve ha kiállításra megyünk akkor az az előtti nap. Nem gondolom, hogy emiatt boldogtalan lenne, mindíg lefekszik az asztalra és úgy várja meg míg vége, talán még élvezi is.
Sokat van kint a kertben, ezért napont 1x átkefélem a bundáját, nemcsak azért, hogy ne legyenek benne csimbókok, hanem azért is, hogy szokja, hogy  a fésülés jó dolog.
2, JÁTÉK A KERTBEN
Mióta bejött a kánikula általában reggel és este van kint a kutya többet, ekkor megyünk minden nap sétálni, és ekkor játszunk a legtöbbet. Nap közben csak rövid ideig vagyunk a szabadban, mert egy már most elég dús szőrzetű (esetünkben pedíg fekete) kutya teste  hamar felhevül, és kiszárad, ne adj isten valami baja lesz a naptól... Soha egy vakkkantást nem ad azért, mert nap közben csak  15-20 perceket van kint, persze többször, aztán menni kell vissza a szobájába. Mikor bemegy rögtön lefekszik a hűvös padlóra, nem a puha szövetű ágyába, mert az meleg. Van, hogy  amikor legközelebb kivinnénk, hogy elvégezze a dolgát, fel sem kel, épp csak a szemét nyitja ki, de meg sem moccan. Az afgánok jó sportolók, de egyben nagy lustálkodók is, így ez az extra alvás nem jelent nekik gondot.
3, GYAKORLÁS
Nagyon keveset gyakorolunk a kiállításokra. Heti 2-3 alkalommal beállítom, hogy szokja a mozdulatokat, de nem erőltetem rá minden nap, ugyanígy a futás. Mindennap járunk kétszer sétálni, ebből az esti sáta a hosszabb, tartalmasabb, de csak 2x gyakorolunk futni hetente és van amikor ki marad egy egész hét. Talán ez  baj lehet egyesek szemében, de én így tartom jónak.
Én azt várom el a saját kutyámtól, hogy  boldog legyen, szép legyen,  de ha kell akkor tudja mihez tartani magát. Mondhatjuk, hogy makacs és önfejű fajta, ami igaz is,szelektív a hallása, ami meg pláne igaz, de meg lehet tanítani  neki, hogy ne egyen meg minden virágot a kertben, bírja ki azt az órát amíg megfürdetem és szárítom, és bírjon ki napi 1x 10 percet, amíg szépen átmegyek egy kefével, és balzsamsprayel a bundáján, hogy szépe és illatos legyen....
És lehet, hogy ez úgy tűnik, hogy olyan mint a katonaság, mert vanak szabályok, de nem az, és akinek nem tetszik az nézze meg mi a külömbség.
Ismerem Aziz minden testvérét, mondhatom a születésük percétől, mindegyik kibírja amíg kicsit rendbeszedik, és ott is vannak szabályok, csak aki nem tarta a kapcsolatot a testvérek gazdijaival az nem tudja ezt, és így konnyű ezt mondani másoknak...
Mindezt csak azért, mert ma azt hallotam, hogy itt mekkora a szigor....







1 megjegyzés:

Andrea írta...

Tamás, tökéletesen igazad van, ha határok vannak, az egyáltalán nem baj sem kutya, sem gyermeknevelés szempontjából. Aki ezzel ellentéteset állít, az nem mond igazat!!! Attól még boldog a kutya és a gyerek is, legalább tudja, hogy mit várnak el tőle.
Én megőrülök az utcán azoktól a gyerekektől, akikre ráhagynak mindent, mondván akkor fejlődik ki a személyisége! Ekkora marhaságot, mindent ráhagyni! Ugyan így a kiskutyának is kell tudnia, hogy mit szabad és mit nem, mint pl. az utcán talált kajadarabok, az én kutyáim fel nem vennének így semmit, mert tudják, hogy azt nem szabad és ez az ő érdekük.
Aziz csodás egy kiskutya - mint a testvérei mind - és neveld belátásod szerint (és csak a jó tanácsokat fontold meg)!