2010. május 3.

A világ minden pénzét megérő, örök mosolyfakasztó.....

Ma korán, már fél 8 után elindultunk Azizért. Sikeresen megérkeztünk a tenyésztőinkhez, akinek ezúton is nagyon szépen köszönöm ezt az imádnivaló kis mókatárat! Szóval a nagy hancúr után  a tesókkal kb  11.-kor elindultunk haza. Mivel hazaúton 2x is rossz helyen fordultunk le, kicsit később értünk haza mint terveztük. Aziz a kocsiban olyan volt, mint egy kisangyal, szinte az egész utat végigaludta, nem sírt, nem pisilt vagy kakilt be. Tiszafüreden meg kellett állnunk, mert volt 1 kis dolgunk, addig kivettük a kocsiból, és életében először pórázzal a nyakában, felfedezhetett egy új helyet. Először leült, és megfontoltan körbenézett, majd felállt, és elment a fűbe pisilni!!!!! Mintha csak tudta vlna hova kell!
Még 33 km volt hátra, amit szintén alvással töltött.Még mielőtt hazaértünmk volna  kiszálltunk anya munkahelyénl, bemutatkoztunk, és  csodálatosan viselékedtünk, mint egy igazi kisherceg! A Pásztormúzeum ban épp gyermekcsoport volt, vagyis kamaszok, és  néhány fiatal lány egyből odajött, hogy de édi kiskutya, és volt aki felismerte, hogy agár..., persze Aziznak sem kellett több, rögtön csóválta a kis farkát, és  tündérien nézett, amitől a lányok igencsak odavoltak. Aztán itthon hugomat rögtön magával ragadta a kiskutya. Már rég várta ő is, hogy hazaérjünk. Megmutattuk Aziznak a szobáját, és rögtön felfedezte új játékait, köztük egy igen nagy plüssnyuszit, ami úk kedvence lett. Mivel már  ebédidő jócskán elmúlt így rögtön  adtam  Aziznak  ételt, és vizet, amit a hazaút folyamán is többször kapott. Fú, rögtön rávetette magát a finom falatokra, és jól  belakmározott. Ezután még pórázon, de jött a körbevezetés a kertben, megismertük a kerti tavat, a cicát...
Azt hittem a cicánk a világ végére menekül, de elég jól viseli a kicsitr, fújt rá, és kb félméteres távolságba emgedte, persze egy kerítés is volt köztük... :D Remélem hamar összeszoknak!!
Miután elengedtük Azizt óriási kört futott a kertben, és jót játszottunk, majd  előrejött a kerti tóhoz. Ivott belőle, és egy mozdulattal bele is esett, persze ott álltam végig mellette, és rögtön kikaptam a vízből, de nagyon jók a reflexei és rögtön úszni kezdett.  Hát megvolt az amitől a legjobban féltem!!!!!!! Ahogy kikaptam  először nem is akartam elengedni, hogy megnyugtassam, de aztán szóltak, hogy  engedjem el, hadd rohanjon. Azt hittem fülét farkát behúzva elszalad, de  azt a vidám önfeledt játékot ami ezután csapott, az hihetetlen volt. Berohant a kis kosarába, és akkora bukfenccel ült be, szinte repült. Ezuitán rögötön hoztam egy törölközőt, és megszárítottam, amennyire tudtam, de mivel nagyon szép az idő, és melegen süt a nap, nem kellett  szárítani hajszárítóval, mert amint átdörzsöltem a törölközővel, már meg is száradt a bundája. Szerencsére az a finom  illata is megmaradt neki! De most olyan mint egy kismedve, mert a szőre szépen megtelt levegővel, jó kis bolyhos!!
Egy biztos,  ismeri az összes virágot, mert  ha találkozik eggyel, rögtön a közepébe lép, nem mellé, nem a szélére, a közepébe!
Találtunk egy remek új játékot, ami mindenél jobb. Ez pedíg a kerti slag, hát az csuda klassz, mert lehet cipelni, de puha is, mert ugye gumi.
Most azért volt időm írni, mert alszik...






A többi képet itt nézhetitek meg:
http://picasaweb.google.hu/Tartomo/ElsoNapItthon#
( Folyamatosan fogom feltölteni a képeket, érdemes lesz, szemmel tartani a picassa galériámat!!!)

2 megjegyzés:

Pedke írta...

Hurrá!
Veled örülök én is!!!:-))))
Azt kívánom, legyen sok örömötök egymásban!

Tamás írta...

Köszönöm Pedke!
Az biztos, hogy nagyszerűen érezzük magunkat, és boldog életünk lesz együtt, már most ő a család kedvence, na persze a cicánk sem szorult a háttérbe,úgy gondolodm így vagyunk egészek, most lett teljes a család.