Szóval már csak 1 éjszaka, és holnap reggel elindulunk végre Azizért. Ma minden utolsó simítást elvégeztem itthon, végleges a kutyus kosárkájának a helye, a játékok a kis kosárkában sorakoznak, és várják, hogy végre valaki játszon velük...
Nemrég elgondolkodtam azon, hogy honnan is jutottam el eddig, hogy végre saját afgánom legyen. Sosem felejtem el azt a napot amikor ráleltem az afgános fórumokra, és felregisztráltam, és írtam néhány sort, amiben megkérdeztem, hogy kik jönnek a 2007 Debreceni éjszakai cacra. Talán akkor még nem is gondoltam, hogy egyik régi, talán gyermekkori vágyam válik valóra. És most itt vagyok, és már tűkön űlök, alíg várom, hogy itt szaladgáljon, és rosszalkodjon mellettem/ velem Aziz....
Köszönöm a Patai családnak, hogy valóra váltották álmomat, és hogy ilyen jó barátaim, akikkel mindent megoszthatok!
u.i.: amint lesznek képeim, és lesz időm árasztok képeket, leírom milyen volt a hazaút, a nagy találkozás a családdal, a cicánkkal.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése