Szombaton lesz az első kiállításunk. Már nagyon várom. Nemcsak a verseny miatt, hanem a hangulat, ami 1-1 kiállításon szokott lenni. Ráadásul most Aziz testvérei közül is nagyon sokan ott lesznek. Majdhogy nem az egész alom! Próbálunk minden nap gyakorolni kicsit, de nem erőltetem. A pórázon futás még megy is, szépen, ám a beállítást még nagyon sokat kell gyakorolni. Folyamatosan ellép a kis drága, így aztán írtó nehéz fotózni őt. 1-1 jó(bban)l sikerült fotót majdhogynem 30-40 képből kell kiválasztani. Nem künnyű, az már biztos.
Ma megvolt az első igazi nagy sétánk. Majdnem a falu teljes hosszán végigmentünk. Olyan szépen jön már pórázon. Ő megy elől, és annyira kis édesen riszálja a hátsóját, nagyon élvezi, hogy új dolgokat fedezhet fel, illetve új szagokat érezhet. Az általános iskolai kollégium előtti szobornál találkoztunk egy kedves volt osztálytársammal , akivel egész elbeszélgettük az időt, majd indultunk haza. Majdhogynem 1,5 órát voltunk távol, és akkor is azért indultunk haza, mert kezdtem fázni, és mert Zazi nyűgösködött, mert nem engedtem, hogy megegye a csigákat! :D
2 megjegyzés:
Sok sikert, de még annál is kellemesebb élményeket Aziznak, és neked is Tamás!
Köszönöm Albert!
Remélem egyszer találkozunk valamelyik kiállításon! :D
Megjegyzés küldése