Az elmúlt 2 napban eléggé meg voltunk ijjedve Aziz miatt. Tegnapelőtt egész nap annyira rossz kedve volt, nem nagyon evett, és egész nap csak feküdt. Mikor reggel megyek hozzá, rögtön kiugrik az ágyából, és hanyatveti magát a lábam előtt,-teljesen kinyújtózik, várja a szokákosos reggeli has-simit. Azonban ez elmaradt. Nem tudtuk mi lehet a baj, de eléggé megijjedtünk. Apa délután még tankolt is, hogyha esetleg rosszabbodna a helyzet rögtön bevisszük az állatkórházba Debrecenbe. De nem került rá sor szerencsére. Vacsira evett pár szem párizsit, mert ugye a kis beteget rögtön elkell kényeztetni valami finomsággal, amit szeret, -de nem sokat ebből sem...
Tegnap már jobb volt a kedve, tettünk egy nagy sétát is, de még mindíg sokat feküdt, viszont már evett rendesen.
De ma!!! Mintha mi sem történt volna! Olyan boldog és bohóc volt, mint szokott lenni. Mikor hazaértem az egyetemről egyből hozzá vezetett az utam, és a szokásos módon üdvözölt, a játékkedve is visszatért, és ismét lopott! (Minusz 1 mosogatószivacs, csak a szokásos.... )
Sokszor mondtuk, jó lenne ha picit komolyodna, de ez a két nap ráébresztett minket arra, hogy jobban szeretjük ha vidám, és bolondos, ugribugri... mintsem nyugis, kedvetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése