Az élet egy féléves afgánnal milyen is? Nos, igen: vidám, vicces, megnyugtató. DE néha azt gondolja az ember már nem tud új meglepetéssel szolgálni, és tessék, mégis!! Reggel szépen minden ment a megszokott módon. Séta, majd reggeli. El kellett mennünk itthonról egy kis időre, így Aziz bent volt a szobájában. Gondoltam pihen! Na persze, én kis naív!!!
Ez várt itthon bennünket:
-feltépett linóleum
-kifiélzett hintaágy párnák, a szivacstöltet mindent beborított
-az ágyát kihúzgálta a szoba közepére, a kis plédjeit is szétszedte
- na és ahogy Aziz az elején kinézett!!
Egyik szemem sírt, de a másik nevetett!
Mindez képekben:
3 megjegyzés:
Huh,nem semmi, a kis rosszcsont!
Na igen, unatkozoztt a fiatal úr:-))
Nálunk is megesett már hasonló dolog, csak néztem ki a fejemből amikor megláttam a kupit
Nyugi,ennek sosem lesz vége:)))
Andi-Domi-Szeráf
Megjegyzés küldése