Ma este 8-kor indultunk a mai utolsó sétára. Egy kedves ismerősömhöz mentünk, aki nagyon szereti az afgán agarakat, így ma bemutattam neki Zazit, akitől elolvadt. Már az odaúton többször meg kellett állni, mert sokan megállítottak megkérdezni milyen fajta, és persze mindenki meg szerette volna simogatni Zazit (amit ő nagyon is elfogadott), hisz olyan kis aranyos. Mikor odaértünk akkor Zazi nagy örömére az ottani kutyus is nagyon örült neki, így egy nagyon nagyot játszottak. Igaz, hogy Lincoln-t nem engedték ki a kennelből, de Azizt elengedtem, így a nagy kennel mellett akkora rohangálás csaptak, hogy nézni is fárasztó volt. :D Lincoln már több mint 1 éves amstaff keverék, és nem mertük összeengedni őket, nehogy a játék hevében történjen valami, na meg aztán lehet, hogy ha szabadon találkoznak nem így reagál egy a területére tévedt vadidegen kutyára.
Több mint fél órát voltunk ott, de Aziz úgy kifáradt, mint azelőtt sosem. Szinte húzni kellett hazáig, és tényleg csak nagyon lassan jöttünk.
Délután voltunk egy szép pipacsos helyen, készült pár fotó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése